RÁDHÁ Egy asszony útkeresésének naplója

fotó rádhá_sivánanda
Rádhá mesterével, Szvámi Sivánandával Rishikésben

A könyv Szvámí Rádhá életének azt a hat hónapját mutatja be, amelyet gurujával, Szvámí Sivanandával töltött a risíkési asramban.

A naplószerű könyvben végigkísérjük Rádhá szellemi fejlődését, láthatjuk, hogyan válik nyugati kétkedőből elhivatott jógivá, szannyásza beavatottá. Bepillantást nyerhetünk a risíkési asram mindennapjaiba az 1950-es évek Indiájában.

Hogyan lett Sylviából Rádhá?
Rádhá (Sylvia Hellmann) Németországban született 1911-ben, mindkét háború borzalmait itt vészelte át. 1951-ben emigrált Kanadába, Montrealban telepedett le, ahol egy kémiai cég hirdetési osztályán kapott munkát. Risíkésbe Sivananda mester mentális hívására érkezett 1955-ben. Az a hat hónap, amelyet az asramban töltött, gyökeresen megváltoztatta az életét. A könyvben Szvámí Rádhá őszintén feltárja az olvasónak a kétségeit, félelmeit az isteni útkeresése során:
„A barlangban töltött élet lenyűgöző – a legtökéletesebb lemondás. De kinek? Aki gyerekkora óta mezítláb jár, könnyen mond le a cipőről. Lehet, hogy igazságtalan vagyok. Miért van ennyi negatív gondolatom? Mennyivel szebb lenne beteljesíteni azokat az elvárásokat és illúziókat, amivel ide érkeztem. Vajon az előregyártott elképzeléseim adnak alapot egy olyan illúziónak, melynek nincs is valóságtartalma? Egy olyan személyes útmutatás reményében jöttem ide, melyet szükségesnek tartok ahhoz, hogy ne a vesztembe rohanjak; lehet, hogy ez irreális? Ha Sivananda nem tud ilyen útmutatást adni, akkor ki más?
Sylvia a „régi” nevét, Rádhát kapta vissza az asramban, amelynek jelentése kozmikus szeretet. A hagyomány szerint Rádha férjes asszony volt, aki őszinte, nyílt odaadással szerette Krisnát. Rádhá is ezt a fajta szeretetet fejlesztette ki magában a Guruja iránt. Az ő utasításait követve mélyítette tudását és tapasztalatait a hatha jógában, a védánta filozófiában, és saját határait feszegetve jutott egyre közelebb igaz Önvalója megismeréséhez.
„Az életnek célja van, s ez a cél az Istennel való egység. Ahhoz, hogy valaki a tudat katedrálisát megépítse, elengedhetetlenül szükséges egy gyakorlott építész”
Rádhá így emlékezett a hely szellemére:
„A spirituális atmoszfére olyan mértékben magával ragadott, hogy minden felháborodott gondolatom egyszerűen semmivé vált. Nem azon erőfeszítésnek köszönhetem, mellyel az elmémen próbálok uralkodni; egész egyszerűen nincs már helyük a negatív gondolatoknak. Kiszorították őket Szvámi Sivánanda által generált Isteni gondolatok.
A feladat
Sivananda azzal a feladattal bízta meg Rádhát a beavatása után, hogy térjen vissza Kanadába és alapítson asramot, ismertesse meg az embereket a jógával és a Védanta tanításaival. Sivánananda a következő szavakkal búcsúzott Rádhától:
„Ne légy ideges! Légy erős! Kezdd egy kis csoporttal, egy kicsiny szobában a házad harmadik emeletén. Légy egy mágnes. Úgy fognak rajzani hozzád az emberek, mint a méhek, akik nektárra vágynak. Mindenki szeretne a mézből kortyolni, de nem tudják, hol találjanak mézet.”
Bár Szvámi Rádha nem érezte, hogy kész lenne a feladatra és nem tudta, hogyan fog elindítani egy ásramot és honnan lesznek majd benne emberek, ennek ellenére 1963-ban létrehozta a ma is működő spirituális és tanulmányi központot a Jasódhárá Ásramot Kanadában. Ez a könyv egy lebilincselő történet, amit minden nőnek ajánlunk, akit érdekel, hogy nyugati nőként hogyan haladhatunk a jóga és a spiritualitás ösvényén.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s